A világ által megfogalmazott boldogságok és elérési útjaik roppant hangosan és számos üzenetben záporoznak ránk kéretlenül. Isten ehhez képest meglehetősen csöndesen és gondosan csomagolva kínálja portékáját. Pedig egyszerű az üzenet, aki boldogságát rá bízza szeretettel és alázattal, az nem fog csalódni. De ez nehezen eladható, mert nem a világ boldogulási logikáját követi. Pedig valahol mindenki azt a boldogságot keresi, amit Istennél találhat meg. A világon minden egyéb boldogságforrás múlandó, romlékony, porladó, ideiglenes. Gondolom, ezt nem kell nagyon ecsetelni. Minden csillogás megfakul, minden egyszer elöregszik, elkopik, de gyakran csak mi változunk, megy el a kedvünk valamitől. Aki belekóstol Isten kínálatába, annak nem kell aggódnia, mivel Isten dolgai végtelen tárháza a csodáknak, különleges eseményeknek, vele járva utunkat tényleg minden boldogítóvá tud válni. El tudjuk képzelni azt a boldogságot, ami még a leggazdagabb fantáziával ellátott, igazán élni tudó embernek sem áll annyira hosszú listából, mint amit Istennel végig tudunk járni?
Klasszikus a mese az aranyhalról és a három kívánságról. Gondolkodtunk már valaha arról, hogy az adott szerencsés helyzetben mi is lenne a három kívánságunk? Pedig nem ártana! Számos vicc is van az ostoba kérések tárházáról. Kár lenne, ha készületlenül érne minket a valószínűleg soha nem vissza nem térő helyzet. Ugyanakkor eléggé hasznos elmélkedés lenne, mert rávilágítana arra, hogy kívánságaink teljesülése és a boldogságunk közötti kapcsolat eléggé homályos.
A három kívánság hamar kimeríthető. Nehezen tudnék elképzelni olyan három kívánságot, ami teljesülve hátralevő életem minden percében boldoggá tenne. Ennek sok oka lehet. Részben az, hogy nagyon kevés a három kívánság. Mindenkinek hosszú kívánságlistája volna. A bölcsesség kezdete lenne az, ha ebben megfelelő sorrendet tudnánk felállítani, mi is lenne a három legfontosabb. Ez eléggé becsapós kísérlet lenne, mivel az aktuális vágyunk mindig a legfontosabb. Legelőször bizonyosan ezek jutnának eszünkbe. Mi lenne azokkal a legfontosabb dolgokkal, amelyekre nem vágyunk, mert éppenséggel birtokában vagyunk? Ezzel még nagyobb halmazt ölelnénk át. Hiszen nem csak a hiány miatt vágyott dolgokra kell gondolni, hanem a meglévő, viszont a megszokottság miatt fontosságukban kevésbé látszó javainkra is gondolni kell. Míg idáig jutunk a gondolkodásban, a halacska a kezünkben már kezd kissé megszikkadni. Ahogy telik az idő, nő a kétségbeesésünk, hogy nem találjuk a legfontosabb három dolgot életünkben. Bármely hármat is választjuk, gyanítjuk, hogy nem lehetünk teljesen boldogok velük és talán nem is ezek a legfontosabbak. A helyzet azért is lehet kétségbeejtő, mert olyan érzetünk támad, hogy menthetetlenek vagyunk, még egy ilyen fantasztikus helyzettel sem tudunk mit kezdeni, nem vagyunk igazán képesek kihasználni a lehetőséget. Tartunk tőle, hogy mi is valamilyen viccben fogjuk végezni a történetünkkel.
Bizonyára ismerünk embereket, akik semminek nem tudnak örülni. Nem örülnek a javaiknak, szeretteiknek, egészségüknek, minden az unásig természetes számukra, még azok a dolgok is, amelyekről sokan még álmodni sem mernek. Nem nehéz megállapítani a külső szemlélőnek, hogy ők bizonyára nem túl boldogok. Nehéz lenne őket boldoggá tenni, de csakhamar azt is megérezhetjük, hogy talán még a mi kedvünket is elveszik. Másik oldalon találjuk azokat, akik a legapróbb dolgoknak is képesek örülni. Szinte a hóbortos kategóriába soroljuk őket, mert számunkra is meglepően közömbös dolgok is óriási értékeknek látszanak az ő szemükben. Olykor még irigykedhetünk is rájuk, hogy lám, nekik milyen kevés kell a boldogsághoz. Aki igyekszik okulni mások sorsából, az el is viszi magával a tanulságot, hogy tényleg, mennyi mindennek lehet örülni és milyen apróságok is hozhatnak boldogságot az embernek. Nézhetünk az ilyenekre bármilyen gyanakvóan vagy éppen lenézően látszólagos igénytelenségük miatt, azt azonban el kell ismernünk, hogy ők eléggé boldognak tűnnek a bőrükben.
Közelítsük meg a kérdést a telhetetlenebbik oldalról. Rafinált halászok talán harmadik kívánságként azt kérnék, hogy legyen még három kívánságuk vagy csak egyszerűen, teljesüljön minden kívánságuk. Rémlik, hogy egyszer láttam egy ilyen hóbortos filmet, ahol a főhős csöppent ilyen helyzetbe, mikor első gondolatára már minden teljesült. Nem látszott boldognak az élete. Úgy tűnik, ez sem jó stratégia. Csak az érdekesség kedvéért, volt már olyan életünkben, mikor örültünk, mert nem teljesült valamely vágyunk? Vagy megbántunk egy beteljesült vágyat?
El tudnánk képzelni azt a helyzetet, hogy a szerencsés halász azt találja válaszolni: kösz halacska, de mindenem megvan, ami boldoggá tesz. A halacska bizonyára se köpni, se nyelni nem tudna. Természetesen ez egy fantasztikus fordulat lenne, mert ilyen ember nem létezhet. Még a legkifinomultabb vállalkozónak sem feltétlenül jut az eszébe, hogy olyat képességet kérjen a mesebeli aranyhaltól, amitől életében bárminek tudjon örülni. Pedig ezzel az egyetlen kívánsággal is már célba érhetnénk. Ha valóban azt kérnénk, hogy bármi is jöjjön életünkben azt szeretettel és elfogadással tudjuk kezelni. Nehéz ilyet kérni, mert hiába jövünk rá, mennyire nehéz három vagy akár jóval több értelmes és valóban életünket végleg megoldó és boldogító kívánságot kitalálni, egyben azonban bizonyosak vagyunk, hogy csak a mi vágyainkban gyökerezhet életünk boldogsága. Az ritkán merül fel, hogy attól legyünk boldogok, ami tőlünk függetlenül vagy éppen ellenünkre jön életünkbe. Pedig, ha ilyenre adnánk a fejünket, bizonyára igen nagy teret adnánk Istennek sorsunk alakulásában.
2019. szeptember
Be the First to Comment