Az élet teljessége

Naponta találkozom rohangáló és ebből fakadóan szorongó emberekkel, hogy lemaradnak valamiről, kimarad valami a bakancslistájukról. Őrült hajszát diktál sokat panaszolt, mégis oly gazdag világunk, ahol a túlélésre tényleg csak a lelki szegényeknek van esélye. Mindent is akarunk és lehetőleg azonnal. Pánikban van a világ, de nem attól, amitől kellene! Olyan listákkal birkózunk, amihez jelen tempónkban 500 év kellene. Ha egyszer leülnénk ezt megfontolni, rájönnénk, ezt valóban nem gondolhatjuk komolyan. De nem tesszük, mert akkor veszteségeket, lemondásokat kellene megélnünk. Inkább szorongunk, mert a tudatalattink folyton búgja fülünkbe, hogy ez neked nem jó! Ha jutunk is valamire, a leglényegesebbek általában kimaradnak, mert jellemzően azok látszanak a legnehezebbnek, na meg azok kevésbé fényesek a sok lényegtelen kacat hirdetése között.

Régóta alapolvasmányom és gyakran emlegetett fejezet a Szentírásból a Prédikátor könyve. Az egyszeri, jól ellátott és pallérozott ember sorra pipálja ki a másoknak egy életre elegendő célokat, de valahogy beteljesítésük bizonyos szintjén megtorpan, mert még mindig nem érkezett meg, pedig már ott kellene lennie. Ezt az érzést hallottam ki egy régi rádiós beszélgetésből, amikor még nem voltam a hit fürkészője. Egy nemzeti büszkeségünk, sportolónk, aki olimpiák, világbajnokságok, meg minden létezőnek a győztese mesélte el, hogy ezek akkora vágyai voltak, amikért képes volt életét odaadni, mégis a célba többször is elérkezve nem töltötte el az az elégedettség, megnyugvás érzése, amit remélt.

Nos, ezt nem ismerik azok, akik meg sem közelítik a nagy vágyak tárgyát, még ha többszörösen is lefokozzák azokat. Ők érthetőbben elégedetlenek, hiszen a közelébe sem jutottak a célnak és ismeretlen nekik az az élmény, hogy a célban nem a jóllakottság vár, legfeljebb átmenetileg. De a megcsömörlés sem ritka és akkor azt mondják, későn értek a célba. Már megöregedtek, nem tudnak mit kezdeni vele, hiába jött össze a pénz, nem tudtak már világ körüli útra indulni.

Az élet teljességéről általában ilyen elképzeléseink vannak, hogy mindent megkapunk, amire vágyunk, annyi erőfeszítéssel és várakozással, amennyi éppen még jól esik, meg illendő, ne mondják, nekünk csak megszületni volt nehéz.

Boldogok, akik mindent elveszítettek, mert esélyük támad arra a tapasztalásra, hogy az élet teljessége nem a degeszre tömött erszény, élmények és javak, hanem a kiüresedés, a mindentől való eltávolodás, mert akkor fér be a teljesség! Az életben nagyon sok példát tudok mondani, ahol a vélt iránnyal szemben van az igazi út. Hányan erőszakoskodnak ott, ahol a szép szó a belépő kulcs? Hányan veszítenek el embereket túlzott ragaszkodásukkal? Hányan halnak bele abba, hogy kímélve magukat jobb egészséget várnak? Hányan menekülnek a munkától, mert akkor könnyebb életet remélnek? Hányan lesznek inkább zsugoriak, mert azt hiszik, attól lesznek gazdagabbak? Hányan nem engednek akaratukból és ezzel kizárják magukat az igazán jókból?

Az élet becsapós. Rengeteg stratégiát kínálgatnak nekünk, amivel semmire nem jutottak, legfeljebb hamarabb értek életük végére, de meg nem töltötték arra érdemes dolgokkal. Nézzünk már körbe! Ki milyen stratégiával hova jutott? Mi pont oda fogunk jutni, akiket követünk! Vannak rossz stratégiák, amelyekből nem lesz jobb eredmény, ha jobb a végrehajtás, legfeljebb hamarabb elérünk a zsákutca végébe.

2024. december