Nagyböjtben nem csak magunk megtartóztatása, korlátozása nyithat meg új fejezeteket életünkben. Nem kevésbé építő jellegű az irgalmas cselekedetekben való szorgoskodás.
Jézus alighanem tapasztalhatta, hogy áldozatokat messze könnyebben hozunk, mint, hogy irgalmasok legyünk:
Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot. Mt. 9. 13.
Ha tudnátok, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem pedig áldozatot, nem ítélnétek el az ártatlanokat. Mt. 12. 7.
A pásztói Szentlőrinc vértanú templom oldalajtóján található az irgalmasság testi cselekedeteinek ábrázolása.
Az irgalmasság testi cselekedetei
az éhezőknek ételt adni,
a szomjazóknak italt adni,
a szegényeket ruházni,
az utasoknak szállást adni,
a betegeket és
a börtönben levőket látogatni,
a halottakat eltemetni.
Ezek világiasan talán jótékonysági cselekedeteknek tekinthetők és közismertek lehetnek. Ehhez képest talán több fejtörést okozhatnak az irgalmasság lelki cselekedeteinek példái:
a bűnösöket meginteni,
a tudatlanokat tanítani,
a kételkedőknek jó tanácsot adni,
a szomorúakat vigasztalni,
a bántalmakat békével tűrni,
az ellenünk vétkezőknek megbocsátani,
az élőkért és holtakért imádkozni.
Ezek között találhatunk olyanokat is, amelyek különösen nehezen emészthető feladványok lehetnek. „Az ellenünk vétkezőknek megbocsátani” kétségtelenül egyik legnagyobb leckénk, amit életünk során meg kell tanulnunk saját önös érdekünkből is. „A bántalmakat békével tűrni” ennek talán az előszobája és nem kisebb kihívás.
Felhasznált forrás:
Be the First to Comment