Előszó

„Éljünk mindenkor bűn és baj nélkül”

Nem rutinos könyvíró kényszert érezhet a mentségek keresésére, miért is veszi a bátorságot ahhoz, hogy betolakodjon mondandójával mások életébe.
Valamikor érdeklődő fiatalember voltam. Sokat láttam a világból, nem tartottam mégsem érdemesnek tapasztalataimat megosztani másokkal. Nagy kínt jelentett, ha levelet kellett írjak valakinek, valamiről.
Eljutottam hitéletemnek abba a fázisába, amikor késztetést éreztem az élmény, az örömhír megosztására. Hiába dolgozom egyetemi oktatóként, kutatóként, szaktanácsadóként, nem tudok fontosabb közlendőt, mint Isten dicsőítését. Persze tisztában vagyok vele, mennyire nehéz ezt az élményt átadni, ezért próbálom apró részleteiben, a mindennapi életünkben megrajzolni azt a sok csodát, ami Isten világában rejtőzik, olykor alaposan elrejtve szemünk elől. Reményeim szerint ezek a cikkek (helyenként saját képeimmel) mind a hívők, mind az útkeresők és a tagadók számára is mondanak valamit.
Életünk megjósolhatatlan, kiszámíthatatlan, tele van olyan élményekkel, amilyenekre bizonyosan nem gondoltunk volna korábban. Egyik fő tanulsága életemnek, ne ragaszkodjunk mindenáron elképzeléseinkhez, terveinkhez, sokkal csodásabb dolgok várnak ránk, ha nyitottak vagyunk a meglepetések fogadására.
Így lettem többek között kis falumban önkormányzati képviselő, amire sosem gondoltam volna és egyben lettem részese a helyi kis újság szerkesztésének, készítésének. Ezért kezdtem el cikkeket írogatni, mert úgy gondoltam, ebben a szerepben, ezzel szolgálhatom a közösséget. Ha ez nem így alakult volna, sosem születnek meg ezek az írások és ez a könyv sem. Korosodó fejjel, sok meglepő fordulat után mégis egyre jobban csodálkozom az életen, miket tud produkálni!