A világban ideák harcát látjuk. Nem országok, pártok, régiók állnak harcban, hanem ideák, amelyek országon, párton belül, családokban, sőt egyénekben is dúl. Nincs béke, mert nincs rend. Mondhatnánk felfordulás, káosz van! Minden idea azt hirdeti, ha győz, akkor rend, béke és igazság lesz. Miért nem akarják ezt elfogadni, mikor mindenki mélyen meg van győződve, hogy rendet, békét és igazságot akar? A saját ideáiknak megfelelő rendet, békét és igazságot. Van erre esély, mikor kötelező azt mondani, hogy párhuzamos igazságok léteznek? Ez pontosan arra uszít minden ideát és követőit, hogy fogadja el a többit, de ugyanakkor győzze is le? Nyomd a gázt, de tudat alatt be van húzva a kézifék. Mikor egy idea a létjogosultságáért küzd, akkor a „sok igazság van” felirat van a zászlón. Mikor a másikat vagy a többit akarja elnyomni, akkor pedig a „csak egy igazság van” üzenet villan fel és kényszeríti a világra, hogy ő az egyetlen igaz igazság, miközben ellentmondásokkal küzd és ellentmondásokban fogant, ezért nincs esélye erre a címre. Csak említésül néhány ideát a harctérről: szabadság, fenntarthatóság, állatvédelem, egyenlőség, pragmatizmus. Miért ítélnénk el bármelyiket is? Csupa hasznos és nemes dologról van szó, mégis egymásnak feszülve háborúkat, gazdasági válságokat, káoszt okoz jelenlétük a világban. Hogy lehet ez?
A világ legnemesebb eszméje is csapássá válhat, ha kizárólagos központi vezérelv, azaz isten lesz belőle. Nem magától lesz az, nem kiérdemli, hanem az ember teszi azzá. A legdurvább, mikor magát teszi istenné és hatalmat érez ahhoz is, hogy istengyártó legyen.
Ez gyártási hiba is lehet. Az ember a teremtésben Istenhez való hasonlatosságot és egyben küldetést kapott, de az igazi istenség az alázat és a szeretet révén kap értelmet. Itt van a paradoxon, hogy Isten szabad akaratot is adott, hiszen neki is szabad akarata van. A szabad akarat egyben feltétele is a szeretetnek és alázatnak. Az a mi választásunk, hogy Istenhez közelebbivé, hasonlatosabbá váljunk szabad akaratunkból vagy magunkból próbálunk vagy bármi másból hamis istent csinálni. Utóbbi hamis lesz, mert csak egy igazi van és különösen azért, mert nem az Isten szeretete lesz a lényege. Ha a szeretetet választjuk, Istennel egyesülhetünk, hiszen Ő a szeretet. Ha mást, akkor legfeljebb isten feliratot teszünk rá, de a sötétségbe, káoszba, szenvedésbe trappolunk vele.
Az említett nemes ideák hogyan válhatnak pusztító, hamis istenekké? Ha van egy drága autónk és csak a motorolajra áldozzuk figyelmünket, vagyonunkat, akkor előbb, utóbb vesztünket okozza, mert defektet kapunk, elromlik a fék, a kormány, bármi, ami akár azonnali halálhoz vezethet. Ha a családban mindenki más istent választ az autó részeiből, akkor folytonos harc lesz. Az apa sírva könyörög, hogy vegyünk téligumit, az anyuka piperetükörért harcol, a gyerek meg fedélzeti tévéért zsarolja szüleit. Egyik sem fog győzni, de az árokban fognak kikötni, mert a fékkel senki nem törődött.
A hamis istenek nem híresek arról, hogy konszenzust, közmegegyezést keressenek más istenekkel. Ennyi hasonlatosságuk van az egy és igaz Istennel. Sőt, ez az egyeduralmi törekvésük motorja is, hogy isten csak egy lehet, miközben kis, feltörekvő istenként még azzal érvelnek, hogy lám, sok isten van, neki is van létjogosultsága! Ismerős a gondolat nem, mintha olvastuk volna már? A világnak is azt magyarázzák, hogy istenek harcából fog kikerülni az egyetlen igaz isten! Micsoda csapda, átverés! Harc és háború kell az egy és igaz istennek a hatalomra jutásához? Mintha iszapbirkózással döntenék el, ki a legjobb matematikus az osztályban!
Isten miért nem avatkozik be ebbe az értelmetlen csatározásba, aminek súlyos áldozatai vannak, a környezet, a családok, életek? A hamis istenek végzik harcaikkal a pusztítást, büntetik saját híveiket és más istenek követőit. Isten pedig szép csöndben terelgeti nyáját gazdag, békés legelőkre és forrásokhoz és ad nekik enyhülést, békét és boldogságot. Ki-ki szabad akaratából választ istent vagy törődéseiből okulva tér meg a szerető Atya házába, mint a tékozló fiú.
De Isten miért nem szaladgál a rengeteg eltévedt báránya után? Már hogyne szaladgálna, de amíg a bárány ereje teljében ordítozik a többi bárányt zavarva szerteszét a sivatagban, nem fogja meghallani a pásztor hangját, sípját és nem is ismeri fel, mert hamis istenek vakítják el, amelyek elcsábítják vagy magának gyárt. De ha elesetten felsír, megnyílik értő füle és látó lesz a szeme és ott lesz előtte a jó Pásztor, aki végtelen szeretettel, boldogan emeli karjába.
2025. február
Be the First to Comment