A mai világ ezerféle háborúban áll, mert mindenki az igazságért harcol. Teszi mindenki kicsiben és nagyban, egyénileg, közösségileg, nemzetileg, akik birtokában vannak az igazságnak. Logikus, hiszen anélkül hogyan lehetne és főleg, milyen meggyőződéssel és hitelességgel harcolni az igazságért. Mivel a modern világ megengedi, sőt, megköveteli a párhuzamos igazságok létét, akkor szintén teljesen logikus, hogy azok egymás ellenében harcban állnak. Elgondolkodtató azonban, ha a korszellem a párhuzamos igazságok létére buzdít minket, akkor azokat miért állítja szemben azzal a másik üzenettel, hogy a másik igazság nem is igazság, hanem csak tévhit vagy csalás.
Talán pont azért, hogy sose legyen nyugalom, béke
De melyik lehet a becsapás? A sok párhuzamos igazság vagy az, hogy az egyik felsőbbrendű, mint a másik és minden más igazságot el kell taposson?
Ha valaki csak ezen a paradoxonon elgondolkodik, akkor tetten érheti a gonosz cselszövését, ami különösen a jóléti világ szereplőit éri, hiszen a fontosakról elterelte a figyelmüket és annyi fölösleges dologgal tölti ki agyukat, amire a szerencsésebb, nélkülöző népek immunisak.
A paradoxont tovább bonyolítja az alázatosaknak az a meggyőződése, hogy az igazság sosem lehet teljesen a birtokunkban, főleg magunkban. De ez tényleg csak azoknak adatik meg, akik engedik a világ megtapasztalását és nem előítéletekből és érzelmekből, mint vágyakból és félelmekből építik fel a téveszméiket. Ők a kisebbség, ők az igazságkeresők, akik tudatosan vagy tudattalanul, Jézus iránymutatását követik, azaz, keresik Isten igazságát, még akkor is, ha szükséget szenvednek vagy aggodalmaskodnak jövőjüket illetően.
Az igazságharcosok nem tűrik a többi igazság képviselőit, de kiváltképpen gyűlölik az igazságkeresőket. Nekik még egy normális, gyűlölhető ellenséges igazságuk sincs és rossz példát mutatnak a szövetséges igazságharcosoknak, bomlasztják a frontokat, elbizonytalanítani akarják az igazságukba vetett hitüket, rontják a harci szellemet.
Az igazságkeresőknek, egyedülállóan értékes szabadságuk van. Fenntartják mindig a jogot a tévedésre, fenntartják a jogot a világ megismerésére, sőt az igazsághoz való reményhez és ahhoz való kitartó közeledésre! Nekik még arról is van élményük, hogy más igazságkeresőkkel részigazságaikat összerakva, közös, közmegegyezéses, magasabb igazságokra juthatnak mindenki közös örömére, a közös munkában, szeretetben növekedve.
Mit keresnek közöttük az igazságharcosok? Erőszakosan csapkodják az asztalt igazságaikkal, melyektől az igazságkeresők kutatáshoz szokott szeme sajog, hiszen a hamis igazságokhoz társított érvek is többnyire hamisak, hirdetőik az ellentmondásokat sem ismerik fel elfogultságukban. Ezekre a hibákra figyelmeztetve őket, féktelen haragra gerjednek és halálos ellenséget látnak azokban, akik pusztán keresik az igazságot és nem harcolnak érte. Nem veszik észre, meg a leglátványosabb helyzetekben sem az igazságharcosok, hogy csupán a maguk igazáért harcolnak, ami esetleg egyvalakié vagy csak néhány emberé, akiknek érdekét szolgálják.
Az igazságkeresők érzékeny látásában, bántóan virítanak az áligazságok hamisságai, melyekből szintén rengeteget tanulnak. Egyre jobban megkülönböztetik a hamisságot és a hasznos részigazságokat, amelyeket értékes gyöngyszemekként felfűzve raknak vitrinjeikbe.
Nem élhetnek azonban háborítatlanul, mert az igazságharcosok mindenkire rátámadnak, akik nem az ő igazságukat fújja. Ekkor ők szabadságharcot folytatnak, de nem az igazukért, hanem az igazságkeresés iránti jogukért, ami ráadásul Istentől elrendelt feladata lenne mindenkinek és kiengesztelődve, közös szeretetben és együttműködésben kellene mindenkinek művelni.
Lehet köztük igazságot tenni? Lehet a hamis igazságok harcosai és az igazságkeresők között kiegyezést találni? Aligha. A tiszta vízbe szennyeset öntve, ihatatlanná, károssá válik. Ugyanakkor az igazságkeresők részigazságai össze tudnak kapcsolódni egy teljesebb, közös képet tudnak kirajzolni mindenki hasznára és Isten dicsőségére. Kiegészítve egymást, életet és közmegegyezéses békét adnak és nem ihatatlan szennyvizet.
A hamis igazságok között nem tud ilyen kialakulni. Meg kell nézni azokat a közösségeket, ahol hamis igazságok keverednek és boldogan hirdetik a sokszínűségüket, miközben ölik egymást azon vitatkozva, hogy a tojást tompa vagy hegyes végén törjék fel. Az ég alatt semmi jót nem tudnak magukból kitermelni mást, mint konfliktusokat, botránkozásokat és rombolják a közösségeket.
A világ rendje olyan, mint egy pontosan kirakott puzzle. Az igazságkeresők részigazságait összerakva a részigazságok nem párhuzamos áligazságok, hanem egy igazságnak az egymást kiegészítő részei. A kép szépségét, harmóniáját megzavarja akár egy-egy hamis puzzle darab is, de csupán hamis darabokból ugyan milyen képet lehet kirakni? Egy torzót, amiről mindenkinek más jut eszébe, ezért összhangot biztosan nem fog teremteni.
2025. június
Be the First to Comment