Ha közvéleménykutatást tartanánk Isten ajándékairól, gyaníthatóan csupa szép, megható és lelkesítő dolog kerülne a listára, amit valóban Isten ajándékának tekint a sokaság. Ha Karácsonykor egyszer tényleg Jézus hozná és csomagolná ajándékait, miként teszi az év minden napján, akkor hogyan fogadnánk azokat? Úgy tekintenénk mindegyikre, mint Isten ajándékára, úgy fogadnánk, úgy bontanánk ki? Hétköznapjainkban hogyan tekintünk ezekre? Attól függ, milyen, mennyire csábító a csomagolás? Vannak ajándékai, amelyek nem kéretlenek. Választhatunk. Ott áll Jézus két kezében két különböző csomaggal. Az egyik csillogó, villogó, selymes, vidám, szívecskékkel teli csalogató csomagolás, a másik meglehetősen zord, sötét tónusú, sprőd, kemény anyagú borításban. Ott áll Jézus és mosolyog. Mi, emberi gondolkozásunkkal megtorpanunk, valami trükköt sejtünk, esetleg próbatételt. De Jézus csak mosolyog, nem látszik rajta, hogy most életünk és halálunk felől döntünk.
Gondolkozzunk csak el mi ezen, hogy az ennyire eltérő csomagolások vajon milyen ajándékokat tartalmazhatnak? Becsapós, durva ajándékot csak nem tartogat nekünk Jézus, ugyan mit takarhat a nagyon eltérő csomagolás?
Nézzünk csak körül a világban, mikor valóban Isten ajándékában látjuk részesülni embereket. Nagy gazdagság, nagy szerelem, nagy barátság, nagy tehetség, egészség, fiatalság, szépség, siker, elismertség, stb.. Mit kezdenek velük az élvezőik? Mivel csupa irigylésre méltó ajándék, bizonyára mind boldogok. Hm, vagy mégsem? Mire használják ezeket? Itt jön a következő „hm…”. Pedig mi bármelyik ajándékkal beérnénk és boldogok lennénk, hát még, akik halmozottan birtokolják ezeket az ajándékokat! Hogy ezek nem boldogítanak önmagukban? Akkor nézzük másik oldalról azokat az embereket, akikben semmilyen irigylésre méltót nem találunk, ezer sebből vérzik életük, hatalmas kereszteket hordoznak, olykor a másikét is. Elég gyakran azonban mégis irigylünk valamit ezek ellenére, a láthatatlan forrású boldogságukat. De láthatjuk, néha azt is nehéz eldönteni, mit terhesebb hordozni: a nagy talentumokat vagy a nagy kereszteket?
Ebből sejthetünk valamit Jézus mosolygása mögött. Nagyjából mindegy, melyiket kapom, melyiket választom, rajtam múlik, hogy abból boldogság lesz vagy bánat. Gyümölcse lesz vagy meddő. Mint a pénzautomata. Ha hozzáértéssel, felhatalmazással nyúlnak hozzá, javakat oszt, ha nem, akkor bizony sanyarúság vár a méltatlanná válókra…
Isten ajándékai miért ilyen „nehezek”, „kegyetlenek”, miért ilyen „átverősek”? Neki van egy csodálatosra teremtett világa, ami annak szép, aki rábízza magát, aki az Ő szemével igyekszik szemlélni azt, aki az Ő szándékait akarja magáénak. A sakkot hívei igen szép játéknak tartják. Aki nem szereti, nem kezeli alázattal, nem ismeri szabályait és nem is kíváncsi rájuk, akkor vajon annak mi jó származik a sakkból? Lesöpri a bábukat, ostobának nézi a sakkozókat, sőt botránkozik rajtuk, hogy miért lopják ilyennel a napot.
Miért trükkös Jézus kétféle ajándéka? Egyiket kicsomagolva, könnyen arra jutunk, hogy ez a mi érdemünk, mi ezt megérdemeljük, ez jár nekünk. A másikból pedig, hogy Isten igazságtalanul hagyta, sőt egyenesen rám mérte ezt a csapást, nem törődik velem, haragszik vagy egyenesen gyűlöl engem… Bizony, tudunk igazi rossz válaszokat adni mindkét ajándékra….
Ez ellen csak az véd, ha magunkat kellően alázatba helyezzük és Istenről pedig elhisszük, feltételezzük végtelen jóságát és szeretetét. Hallhattunk már ilyesmiről, nem magunknak kell kitalálnunk…
Isten általa elrendelt feladatainkhoz nem csak talentumainkat adta, hanem keresztjeinket. Meg kell tanulnunk talentumaink felismerését, hordozását, használatát, megbecsülését, szeretetét, de ugyanúgy keresztjeinkét is.
Jézusnak voltak talentumai? Voltak keresztjei? Hogyan hordozta őket? Szeretettel, odaadással és alázattal. Mit tett velük a világgal (mi volt a feladata)? És mire jutott ezzel?
Hát ez a pálya…. a mi kis talentumainkkal, a mi kis keresztjeinkkel, a mi kis szeretetünkkel és alázatunkkal… Amivel szemben áll Atyánk a mérhetetlen szeretetével és mindenkitől csak annyit kíván, amennyit rábízott….
2020. június
Be the First to Comment