Ezt hirdetem, mert ezt élem meg, ezt tapasztalom. Minél több teret engedek életemben Istennek, annál hatékonyabb és hatásos vagyok bármiben, amit csak ténykedek, megélhetésemért vagy éppen másokért. Egyszerűen csak próbát szoktam ajánlani sokaknak, hogy igyekezzenek Istennek lehetőséget adni életükben. Tegyék ezt akár a legapróbb dolgokban és ráébredhetnek arra, hogy valóban nem vagyunk egyedül, tényleg van vezetőnk, támaszunk és segítségünk.
Ateista, materialista gyökerekkel rendelkezem, ezért hitem és érzéseim bizonyítására, nem magamnak, hiszen megélem, de kifelé igyekszem érveket és bizonyítékokat feltárni. Mint mezőgazdasági, gyakorlati szaktanácsadó hangolódtam arra rá, hogy eljárások, technológiák elmélete lehet olykor zavaros, nehezen áttekinthető, magyarázható, azonban mindennél fontosabb a gyakorlati működésének bizonyítása. Voltaképpen ez a lényeg. Különösen új technológiáknál tudni akarják az elvet, mi, miért működik, hogy eldönthessék, valami működőképes-e vagy sem. Ami könnyen átlátható, egyszerű logikával rendelkezik, az könnyen eladható, mondhatnám függetlenül attól, működik vagy sem. De ahol ez nehezebben érthető, áttekinthető, szinte csak a hitre vannak utalva, az már nehezebb dolog. Eladása is nehéz, még ha meg is tapasztalták, tényleg működik a dolog. Istennel kapcsolatban is gyakran láttam, ha valamit kértek Istentől és bekövetkezett a dolog, mégsem Istennek tudták be, hanem maguknak, a szerencsének vagy éppen természetesnek, csak kicsit elhamarkodottnak találták elkeseredésüket vagy túl pesszimistának gondolták magukat, amiért nem hittek eléggé a sikerükben.
Ha az ember keresi Isten keze nyomát a világban, idővel gyakorlatot szerezhet benne. Persze, mondhatná bárki, ha nagyon akarjuk, mindenben azt látjuk, amire kihegyezzük figyelmünket. További meggyőződéshez juthatunk, ha nem csak szemlélődünk, hanem aktívan vonjuk Istent az életünkbe. Az már nem az érzékelésünk csalfa játéka. Miképpen tapasztalhatjuk ezt meg? Példaként: rengeteg alkalommal találunk hirdetéseket, amelyek eszközök vagy adalékok, amelyek az autók üzemanyag fogyasztását hirdetik csökkenteni. Egy alkalommal olyan szerkentyűt ajánlottak nekem, amellyel teljesen más területen voltak már tapasztalataim. Ez nem volt közvetlenül átvihető erre a területre, de azt felismertem, az az eszköz megváltoztatja a folyadékok viselkedését egy más természetű dologban. Nem tudtam, ebben a témában ez tud-e a hirdetett módon működni, de azt láttam már, hogy hatása lehet. Miután beszereltettem a kütyüt, gondolkoztam, miként tudnám kimutatni a hatását. Hiszen az üzemanyag fogyasztás igen nagy ingadozást mutathat, sebesség, terhelés, hőmérséklet függvényében. Használat közben, aztán kisasoltam, miként lehet tetten érni hosszú távon a kedvező hatást, ha van. A szélső értékeket kezdtem figyelni, tudok-e valaha többet menni egy tankolással, mint korábban. Ugyanis nem voltak adataim hosszú távon az átlagfogyasztásról, nem volt mihez hasonlítani az új értékeket. Azt azonban tudtam, mennyit sikerült legtöbbet menni egy tankolással korábban. Ez a fajta megközelítés elég jól megmutatta nekem, hogy dacára a rengeteg befolyásoló tényezőnek, valóban lettek újabb rekordjaim egy-egy tankolás utáni futásteljesítményben.
No, hát ennek szellemében hívnám a nyájas olvasókat együttgondolkodásra, vegyük sorra számunkra közvetlenül vagy történelemből ismert személyiségeket, ki mire jutott Istennel vagy anélkül.
Előrebocsátom, elfogult vagyok. Nem tudnék nagyon olyat mondani, aki Isten nélkül egyénileg és a világra gyakorolt hatásában valóban jót és nagyot tudott volna tenni. Elfogultságom jele, hogy ebbe számomra beletartoznak azok is, akik az Istennek tetsző, bár vele nem azonosuló élettel tudtak nagyot (és jót) alkotni magukkal és a világgal. Ezen kívül, olyanokat tudok, akik nagyot csináltak, de messze nem jót. Az életben és a közjóban való sikeresség mellett, az sem utolsó szempont, Isten követői miként érzik magukat bőrünkben. Itt megint csak azt kell lássuk, amilyen mértékben szenteli valaki életét Istennek, annál jobban érzi magát, dacára annak, hogy kívülről életüket milyennek ítéljük meg. Olykor meglepően kedvezőtlen helyzetekben látunk irigylésre méltó életszeretetet, elégedettséget, boldogságot és emberszeretetet. Ez a szemlélődőnek is nyugalmat, békét áraszt, mert az a benyomása, hogy az illetők magukkal és a zord világgal is igen nagy harmóniában élnek. Kell ennél több?
2018. június
Be the First to Comment