Milyen nagyratörő kísérlet erről írni! Nem a becsvágy hajt, hanem azt szeretném megosztani, amit ebből megsejtettem és ami békém, értelmem és erőm forrása. Ha az ember 66 évig jár egy esti iskolába, míg éli életét, dolgozik, akkor csak felfogja, miért is ez a tanfolyam, mi a célja? Persze sokan már az alapfokú képzésre is azt mondják, hogy fölösleges, mert ott az internet, ami bőséges forrása válogatatlanul a jó és a rossz tudásnak, mely között a képzetlen diák nem tud különbséget tenni, legfeljebb érzi, hogy melyik a kényelmesebb, melyik üzenetnél kell legkevésbé visszafogni vágyait, elengedni a kötelességeit és szabadjára engedni indulatait. Ez a képzés igen sok törődéssel jár, hiszen minden lecke szánk íze ellen van, tördeli le akaratunkat, vágyainkat. Itt bizony nagy eltökéltség kell, hogy valaki lássa ennek értelmét. Mint, ahogy a futást is sokan megtagadják, mert nem látják hasznát, csak fölösleges időpocsékolást és szenvedést. Az a különbség, hogy a kitartóknak a futás már fél év múlva megérteti magát, miért jó és fontos, míg ez az iskola olykor csak évtizedek után.
Istennel a legnagyobb probléma, hogy nem értik. Miért is értenék? A nebulók sem értik a matektanárt, miért is kell ilyennel vesződni. Annyira nem értik, hogy egyenesen botránkoznak azon, mit művel a világban, bár nem is tudják mit tesz Isten és mit maguk. Már korábban foglalkoztam azzal a keserves tapasztalattal, ha valamit az ember nagyon nem ért, akkor hajlamos nagyon botránkozni és esze ágában sincs megérteni. Ezért, azt bizonyosan nem fogja átlátni, megszeretni pedig garantáltan nem fogja.
Ebben az iskolában is az a nagy vízválasztó, hogy meg akarom-e érteni Istent vagy elutasítom, mert olyan vad dolgokat művel, amiben nem tudom belelátni a jót. Tudom-e feltételezni, hogy értünk történik minden? Ez minden percünknek a döntése kell legyen. Ha valaki kitart ebben, akkor rájön, hogy minden keserves irányú döntésének az a gyümölcse, hogy belátja, Isten javára cselekedett. Mint a rutinos futók, akik újra és újra felveszik a cipőt és nekiveselkednek a sokak számára riasztó áldozatoknak, mert tudják, hogy jót tesz testüknek és lelküknek. Ha a futás ezt teszi, akkor Isten mit csinál belőlünk?
Isten iskolájába egyének, közösségek, nemzetek járnak akarva, akaratlanul. Itt a hálátlanok, elégedetlenkedők elveszítik értékeiket, szeretteiket, mindent, ami fontos. Ezt csak azért, hogy megtanulják becsülni, ha csak egy cseppet is kaptak a fontosból, mely éltet és megtanulják elengedni azt, ami nem fontos, viszont nem ad nekik életet. A jómódban elbizakodottá vált kevélyek balgák lesznek, szarvuk letörik és megtanulják az alázatot. Az alázatra jutók bölcsességre jutnak és felismerik Istent a világban és hálásak lesznek mindenért, a jó és rossz napokért egyaránt. Akik csak magukat szeretik és azokat, akik kedvesek nekik, kapnak egy csomó rossz természetű és balga embert. Esetleg egy rászorultat, akiket nem engedhetnek el, kötelességük segíteni. Mindezt azért, hogy megtanulják az áldozatos szeretetet, ami nem válogat és a nehezen viselhető balgákban, bűnösökben gyógyítandó, beteg embereket lássanak.
A bűnösök és balgák osztályzata, akik Isten ellen dolgoznak és a szeretet parancsát megtagadva ítélkeznek, hogy szenvedhetik tetteik következményeit. Belátva bűnösségüket és balgaságukat megszabadulnak az ítélkezéstől és megtanulják a megbocsátást. A bálványimádók, akik Isten helyére bármit is tesznek az első helyre, megkapják büntetésüket, a bálványaik uralkodását rajtuk, Isten helyett.
Szövögethetném ezt a hálót a végtelenségig, hogy áttekintsük Isten tervét, de nekem is vannak korlátaim, na meg az írásnak is. Ma a jólétben együgyűvé lett tömegek csak azt látják, ami az orruk előtt van, nem képesek összefüggésekben, következményekben gondolkodni, csak pillanatnyi hangulatból dönteni, mely hangulatot nem is ők választották. Így nehéz Isten tervét átlátni, mely nagy bölcsességgel is foszlányos, de rojtjaiban is reményt, erőt és békét adó kép, mely egyre erősíti hitében az iskolást az évek és a leckék során.
Nem véletlenül Pál szava: „Istent szeretőknek minden a javukra válik”. Mert ők mindig Isten jó, szerető szándékát keresik és találják meg, bármi is történjen velük és a világban. A mai világban hogy lehet ezt megtalálni, hol van Isten szerető szándéka? Aki Istent szereti, az pontosan látja a fentiek alapján a leckéket. Akik átlátják ezt az iskolát, belátják, hogy vannak ott kezdők és felsőbb évfolyamosok és elnézik, türelemmel elszenvedik az alsósoknak csetlésüket, botlásukat, még, ha mindnyájuk élete kárt is szenved. Áldozatos szívvel megbocsátanak, szeretik, oktatják és segítik őket és imádkoznak értük. A tapasztaltak sejtik, hogy mennyország és a pokol együtt létezik földi életünkben is. Ez minden perces döntésünkön múlik, hogy melyiknek vagyunk lakói, függetlenül attól, hogy körülöttünk ember embernek farkasa éppen. Mert az öreg diákok már tudják, mi is a dolguk a világban. Isten dicsőítése, ami a hálaadás mindenért is, országának hirdetése és építése. Ez az az állapot, amit örök életnek neveznek, amely forrása az Írások szerint: „az Atya és a Fiú ismerete”.
2026. szeptember
Be the First to Comment