Néhanapján a nagy nyugalomban, mikor ráérünk magunkkal, múltunkkal, jelenünkkel és jövőnkkel foglalkozni, szoktunk olyanon gondolkozni, hogy életünk milyen élményeiből, hogy és mint jöttünk ki? Gazdagodva szép, kellemes emlékekkel vagy nehézségekkel, megpróbáltatásokkal, sebzettséggel küszködve, elbukva, feltápászkodva tanultunk-e valamit magunk kárán? Megismertünk, felismertünk, megéltünk valamit, ami megváltoztatta úgy életünket, hogy attól az jobb, értelmesebb, hasznosabb lett magunknak, másoknak, a világnak?
Életünk zömében azzal telik, hogy szaladgálunk a csábítások, vágyaink felé és menekülünk félelmeink elől. Kisebb, nagyobb sikerrel vesszük ezeket az akadályokat rövidebb, hosszabb távokon. Mit hogyan szoktunk elkönyvelni, mik kerülnek a nyereségek oldalra és mik a veszteséglistára? A kellemetlen, megpróbáló helyzetekben ritkán gondol arra az ember, hogy ebből még neki valami jó lehet… Iskolai feleletekkel, felkészülésekkel, kínkeserves tanulással, kudarcokkal, bukásokkal, sok munka eredménytelenségével bizonyosan veszteséglistánk gyarapszik?
Közhely szinte, hogy sikereiből senki nem gazdagszik, nem erősödik, nem keményedik és főleg, nem fejlődik. Szép szándék, jó gondolat a pozitív ösztönzés a tanulásban, kollégák motiválásában. Bizonyosan képes is mozgósítani bizonyos erőforrásokat, de talán nem azokat, amelyekben igazán szükségünk van fejlődni. A veszett, bukott, kudarcos helyzetek elhordozását, elviselését és termőre fordítását kevesen vállalják és ezeket nem lehet párnázott, bukósisakos védett környezetben elvégezni. Mindenki kerüli a megpróbáltatásokat, a kudarc parányi kis esélyét is. Az elkerülhetetlen ezért rendre felkészületlenül éri, tapasztalatlanul és mozgósítható erőforrások nélkül bénultságot, letargiát okoz rombolva a hitet, hogy ezekből jó is származhat.
Pedig nem olyan borzalmas élmény, legfeljebb azoknak az, akik szeretnének hinni felsőbbrendűségükben, kiválóságukban, tökéletességükben. Akik alázatosan inkább fejlődni, tanulni szeretnének, mert nem magukkal akarnak elégedettek lenni, hanem a jobbra vágynak, azoknak ezek lépcsőfokok, feladatok, gyakorlatok. Rutinosan, készségesen és fegyelmezetten fizetik a haladás árát. Tudnak különbséget tenni a siker és kudarc között, mindenesetre értékelik a kudarcokat is, tanulnak belőle és nem a világot okolják érte, nem méltatlanságnak, igazságtalanságnak ítélik meg. A sikert is alázatosan fogadják, mert tudják, hogy most jól jött ki a lépés, de ez nem mindig így van és nem törvényszerű, hogy mindig nyerjenek, megdicsőüljenek. Aki a kudarcot tudja hordozni, annak a siker is jobban áll. A siker sem csupa csillogás. Ott is tudni kell, csakúgy, mint a kudarcnál, hogy az múlandó. Másrészt a siker és a kudarc sokszor megtévesztő kategória, általában a világ szemében dől el besorolásuk. A világ látása viszont gyakran torz, sokszor látnak dicsőséget ott, ahol gyászolni kellene és fordítva. Jézus dicsőségét ki vállalná be a világ előtt? Vajon én mennyire tudom helyesen megítélni a sikereimet, kudarcaimat? Különösen hosszabb távon, mikor az egész világ torz ítéletalkotása mellett még roppant rövidlátó is. Rettegünk a nap kiégésétől, de hogy tetteink nyomán már holnapra élhetetlen lesz a világ gyorsan fakuló dicsőségünk után, az nem gondolkoztat el. Minden rosszban van valami jó. Tartja a népi mondás. Itt is szoktam figyelmeztetni, hogy érdemes alaposan megfontolni, mielőtt valami világi bölcsességet elfogadunk. Ez számomra egy állítás helyett, inkább valami igen pozitív gondolatserkentő útmutatás, hogy bizony a rosszban is próbáljuk megtalálni a jót! Ez olyan készség kellene legyen, mint a macskáé, bárhonnan leesve, mindig a talpára tud érkezni. Persze, tekinthetjük egy sovány vigasznak is, hogy próbáljunk valami kis kármentő felismerésre jutni. Ez is nézőpont kérdése, hogy ez sovány vigasz vagy egy olyan tanulási, fejlődési lépés, ami attól roppant értékes, hogy nagy áldozatokkal járt! Innen nézve már nem apróság, felértékelődik, ha meglátjuk, hogy ennél olcsóbban ehhez nem lehet hozzájutni!
Ha valaki életében összeszedett sikerek és traumák általános tapasztalatait akarja kiértékelni, kiszedni belőlük az egy, nagy tanulságot, az beláthatja, hogy sikereik, még ha nagyok is voltak, igen könnyen elmúltak, egy-két napos ünneplés után már elhalványultak és sokáig nem tart minket a felszínen, sőt későbbi vereségek, kudarcok igen gyorsan feledtetik fényét magunk és a világ előtt is. De a kudarcok hosszú, mély barázdát húznak életünk kis parcelláján. Ezekkel több dolog, gereblyézés, hengerelés jár, mire jól elmunkálódnak és főleg, jót teremjenek életünkben. Ennek gyakorlása, megélése, kezelésének tanulása még sikereinket is maradandóbbá, értékesebbé teszik. Nem a siker csillogása teszi az igazi örömöt, hanem az azt megelőző rengeteg munka és kudarc. Aki kerüli a kudarcot, ebből kifolyólag kizárja magát a komoly eredményekből, sikerekből is, melyeknek értéke nem a világ ítéletétől nagy, hanem az alázattal befektetett munkától, áldozattól. Megkülönböztethető a világ hamis dicsőségétől, ami csak átmeneti illúzió szüleménye és gyakran nem is a mi érdemünk.
Manapság nem sok gyereket engednek el otthonról azzal, hogy bármi is történjék életedben, fogadd el alázattal, ha jó, ha rossz, légy érte hálás, mert arra vagy elhivatott, hogy bármely esetben találd meg azt a tanulságot, tapasztalatot, amitől nem vesztes leszel, hanem gyarapodsz!
Ez hozzáállás kérdése, majd egy kis megtapasztalásé és megerősödhetünk ebben, hogy tényleg bárhogyan is alakul életünk, csak a jót látom meg benne vagy igyekszem megformálni. Egyrészt ez egy óriási kegyelem, hogy mindenért hálás tudok lenni, mert mindent nyereségnek ítélek, másrészt meg egy hihetetlenül jó tanítvány lesz belőlem, akit ajándékba kapott életével érdemes tanítani.
Bízhatunk magunkban, hogy mindenütt, a jég hátán is megtaláljuk a jót, de bízhatunk abban is, aki a lapot osztja nekünk, hogy mindig a javunkra törekszik. E hit nélkül szinte mindegy mi vár ránk az életben, nem fog jól elsülni. A siker kevéllyé tesz, a kudarc pedig hitetlenné, erőtlenné.
A történelem lehetséges legmélyebb emberi kudarcai közé sorolható Jézus elárulása. Mégis, Péter iránta való szeretetével ebből felmagasztalódik, míg Júdás önmaga felé fordulva vesztét okozza. Milyen más kifejlet…. Mi is választhatunk jól, akár bukásainkban is!
2020. július
Istenkapcsolat és szeretet tanösvény
Be the First to Comment