Hidas András

Luxusadó

2022. márc. 31.

Időnként elmereng az ember különleges vágyain, vajon azokkal nem esik túlzásokba esetleg? Azt is nehezen ítéljük meg, mennyire fontos ezek birtoklása és különösen az ára ésszerű-e? Mikor az emberben a vágy megfogalmazódik, akkor elég nehéz hideg fejjel végiggondolni és tárgyilagosan kijelölni a mértékletesség határait. Egyáltalán, miért is kellene meggondolni azokat a beszerzéseinket, melyekre vágyunk támad és van rá pénzünk?

Az önkorlátozás ellen mindig van megkerülő indok . Nekem fontos, mert speciális élethelyzetem, munkám vagy kedvtelésem van, ami indokolja a beszerzést. Rendben, de mégis, ez mennyiben tartozik a világi és esetlegesen sejtett égi küldetésemhez? Támogatja azokat vagy éppen eltereli a figyelmemet, elveszi erőforrásaimat érdemesebb helyekről? Olykor ingyenesen is alattomos trójai falovak leselkednek az emberre. Gyanútlanul engedhetek a csábításnak és egy olyan csapdába kerülök, amiben elveszíthetem uralmamat az időm, energiáim fölött és esetleg fontosabb dolgaim kerülnek háttérbe. Ma igazán nehéz eladni azt a gondolatot, hogy ami ingyen van, az nem feltétlenül vissza nem utasítható, soha vissza nem térő lehetőség, de borzasztó sokba kerülhet és komoly kockázat lehet fontos dolgainkat illetően. A haszonszerzésnek sokkal veszélyesebb ösvényeit is gyakran járják gyanútlanul, ezért nem nagy csoda, hogy ilyen helyzetben nem látszik a kockázat.

Mikor az ember anyagi gondokkal küszködőket, szenvedőket lát, akkor különösen kiéleződik a kérdés, vajon én meddig mehetek el a javak szerzésében? Nekem talán csak egy szenvedélyem van, amely tudja apasztani a pénztárcámat, mégpedig a fényképezés. Időnként itt esek ezekbe a dilemmákba. Ez manapság lehet egy olcsó, de egy roppant drága kedvtelés is. Nagyon széles a skála. Ráadásul egy roppant bölcs fotós mondás szerint a legjobb fényképezőgép az, ami nálunk van. Kerestem a kiutat, hogy a feleslegemből e kedvtelésre költve miként tudom nyugtatni lelkiismeretemet és valóban meglátni azt, hogy ez a szükséglet indokolt-e. Legfontosabb dolgaim szempontjából, azokat támogatja vagy éppen ellenük dolgozik? Ilyenkor segítő, böjtölő, önmegtartóztató megoldás, hogy nem veszem meg a kinézett eszközt rögtön, hanem csak egy árleszállításnál, ami egyben a korlátozás időtartamát beláthatatlanná teszi nehezítésként. Ennél magasabb fokozat, ha megvárom az első árleszállítás végét és megélem a veszteséget, hogy elszalasztottam a „kedvező” alkalmat. Majd egy második, harmadik hullámban veszem meg a terméket. Ennek a gyakorlatnak számos előnye van (nehézségei ellenére). A hosszas késleltetésben megerősödhet vagy kihunyhat az a meggyőződés, hogy nekem ez kell. Esetleg beúszik a gondolatainkba valami egyéb cél, feladat és boldog leszek, mert nem vásároltam hirtelen felindulásból. Az ember így képzeletében sokszor megéli a vásárlást és az eszköz használatát, ami megerősíti vagy eltántorítja. Praktikus előnye lehet a dolognak az, hogy  egészen kiváló áron tudja végül megvenni azt a csábító holmit.

Ami még jobb, további megoldást találtam erre, az az önkéntes „luxusadó”. A beszerzési döntést könnyebbé teheti valamilyen irányban, ha valami komolyabb összeget szánok párhuzamosan egy jótékony célra "váltságul". Meglepő árukapcsolás. Az ember szinte boldogan fizeti ki ezt a luxusadót, egy pillanatig nem bánja, hogy sokkal többe kerül így a beszerzés. A kivárás, korlátozás, tanakodás elhozhatja a legjobb alkalmat és a jótékony célt is támogathatja. Azt tapasztalom, így sokkal nagyobbat tud rugaszkodni az ember jócselekedeteiben, amiben azért jóval megfontoltabb, mint beszerzéseiben.

2022. március

Comments and Responses

Be the First to Comment
×

Kommentet, véleményt csak bejelentkezett felhasználók írhatnak.