Hidas András

Miért nem tudjuk a jót feltételezni?

2024. máj. 04.

Valamiért napjainkban népbetegség a botránkozás. Legyen az a szomszédunk, családtagunk, kollégánk, vezetőink szavai, cselekedetei vagy csak apróbb, nagyobb hírek a kis- és nagyvilágból. Bosszankodnak, mennyi ostobaság és gonoszság történik a világban. A botránkozás viszonyítási pontja pedig igen lényeges lenne. Ehhez ismernünk kellene a valóságot. Legalább a tényleges helyzetet, amiben a tapasztalt botrányos jelenség felmerül. Az elkövetők szándékát is érdemes lenne megismerni.  Az Írások intelme szerint az ítélkezés azért tilos, mert megfelelő helyen mi is hasonló megítélés alá esünk és amennyire mi nem voltunk irgalmasak, nagyon többet mi se várjunk. Szerencsére azért Isten nem ilyen bosszúálló, mindenesetre az emberek inkább és az ítélkező embert könnyebben elbírálják. További oktalanság az ítélkezésben, hogy szinte sosem lehetünk biztosak az igazunkban. A helyzet ismeretében, az ott jónak (ésszerűnek, igazságosnak és kockázatok nélkülinek, stb.) minősülő cselekedetekről, de az ott szereplők indíttatásáról végképp, mennyiben jó, balga vagy rossz szándék vezérelte őket.

Az ítélkezésnek gyakori mellékhatását látom az említetteken kívül: a békétlenséget, a haragot, rombolást. Sajnos, a felületes szemlélőnek ez csak egészségügyi kockázat legfeljebb, de az végképp nincsen meg, hogy ha gondolkodásunkban, tetteinkben az indulatok, ellenséges, bíráló, ítélkező érzelmek kerekednek felül, akkor nem tudunk sem szeretetben, sem megértésben gondolkozni, cselekedni, aminek következménye, hogy áldás sem lesz azokon. Ennél fogva a jót nem fogjuk megtalálni, sem megcselekedni, ellenben hatékonyan tetézzük a világ bajait magunk és a környezetünk kárára.

A megfigyelt, botránkozásra késztető  történések, üzenetek annál inkább ingerelnek, minél távolabb vannak előítéleteinktől, elképzeléseinktől, ismereteinktől, meggyőződéseinktől vagy simán csak érthetetlenek, követhetetlenek.

Én sem vagyok mentes ettől, de mivel sok olyan szegletét látom az életnek, amitől szinte folyamatosan botránkozhatnék, ezért nagy erőket kell fordítsak a túlélésre. Minél jobban megismeri a világban uralkodó sötétséget az ember, annál nagyobb szüksége van a fényre, különben maga is elmerül benne.

Pedig ebben az alámerülésben sok segítséget kaphatunk embertársainktól. Mikor azért feddnek meg, hogy én miért nem botránkozom valamin. Mikor csitítani igyekszem valakit, hogy hiszen nem is láthatjuk a dolgok hátterét, a valóságot. Megtapasztalhatjuk, ezzel mi lépünk elő botránykővé. Jézus is megkapta a magáét a bárkában, hogy képes aludni, mikor mindnyájan rögtön elvesznek?

Rajtam is sokan köszörülik a nyelvüket vagy gondolataikat, hogy tudok békét fellelni a háborúban lévő világban? Igyekszem még a nyilvánvalóan szörnyű tetteket és gondolatokat is ítélkezés nélkül átlépni az emlegetett okokból. Ha elmerülök a botránkozásban, ítélkezésben, az a túlélésemet megkérdőjelezi, a békémről pedig végképp lemondhatok. De, ami kevésbé önző szempont, annak is búcsút inthetek, hogy bármit is segítsek ezen a kétségtelenül siralmas helyzeten. Ha azzal vagyok elfoglalva, hogy a fölöttem és távol álló dolgokon ítélkezem, bíráskodok és bosszankodok, azzal erőforrásaimat, életerőimet pazarolom értelmetlenül, a békére már emlékezni sem fogok, de annyi bizonyos, hogy súlyosan akadályoztatom magam abban, hogy a jót tegyem, alázatban és szeretetben, ami az én hatáskörömben, mozgásteremben és időmben pedig lehetőségem, hogy ne mondjam, kötelességem.

Amivel sokakat bosszantok, pedig jobb stratégiát nem tudok, hogy az én feladataimat igyekszem tisztességgel és azokra koncentrálva ellátni, amivel megnyerhetem a békémet, boldogságomat és esetleg, a világ romlását legalábbis lassítani vagy megfordítani legyek képes, abban a hitben, hogy hatását talán soha nem fogom meglátni. Ha tud valaki ennél jobbat magam vagy a köz számára, kérem, ossza meg!

Csak azt ne mondja, hogy mindenki tudja, mit kellene csinálni! Ez a legijesztőbb nézőpont. Az ilyen egyén magát tekinti mindenkinek és attól való bármilyen eltérés elviselhetetlen és megengedhetetlen, de szerencsére legtöbbször megvalósíthatatlan. Annyi azonban bizonyos, hogy nem termeli ki sem a békéjét, sem a hasznosságát az illetőnek.

Én is mondhatnám, hogy olyan pofon egyszerű a világ rendje, de mint általában a legegyszerűbb, legnyilvánvalóbb dolgok alaposan elrejtőznek a világ bölcsei elől, akik mindenki mást megítélnek, elmarasztalnak és ismeretlenül meghallgatásra sem méltatnak.

Sokat bírált mondásom, hogy számomra nincsenek rossz kérdések, sem válaszok, mert talán minden hamis, balga vagy álságos állításból tanulni vagyok képes. Ennek az az oka, hogy a leginkább eszement állítások is gyümölcsözhetnek, ha félretoljuk az ösztönösen felmerülő ítéletünket és megfontoljuk. Természetesen nem feltétlenül az a gyümölcs, hogy azokat elfogadjuk, hanem mivel arra alkalmasak, hogy tágabbra nyissák számunkra a horizontot, olyan távlatokra, amelyeket eszünkbe sem jutott áttekinteni, de ez adhat új és nagyon más látószöget, ami segít a világ megismerésében. Például, az üvegfal láthatatlan lehet, de ha oldalfényből valami jelentéktelen dolog megcsillan a felületén, akkor érzékelhetővé válik.

A világ megismerésében igen hasznos játék, hogy eljátszunk gondolatokkal. Amelyeknek nincsen igazán alapja, támogató érve, hanem csak úgy. Fellövünk egy világítórakétát a sötétségbe. A rakétának nincsen önálló funkciója, viszont megvillanthat olyan dolgokat, amelyeket egyébként sosem vennénk észre.

Itt is az alázat, kevélység erőviszonyai a döntőek. Mi fontosabb számomra: a világképem megőrzése, fenntartása vagy a világ megismerése? Nagyon rossz tapasztalati statisztikáim vannak. Az emberek többsége akár életét adná a jó, rossz világképért. Ebből kifolyólag sosem fogja megtudni, hogy az vajon jó vagy sem? Nagyon megértem a dolgot, hiszen nincsen nagyobb veszteségünk, mint a világról alkotott elképzelésünk összeomlása. Egy kulcs vagy egy bankkártya elvesztése is viselhetetlen tud lenni, hát még ez. Pedig, valahol ez is visszhangzik Jézus intelmében: „Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja.” Mt. 16. 25.

2024. május

Comments and Responses

Be the First to Comment
×

Kommentet, véleményt csak bejelentkezett felhasználók írhatnak.