Elgondolkoztam rajta, mikor is hallottam utoljára ezt a szót, ami most valamiért eszembe jutott. Akkorát fordult a világ, hogy ez a kis helyes, fricskázó fióksárkány mára vérszomjas fenevaddá vált. Régen ez a hagyományos, úgy mondták, maradi világnézetek, életszemléletek és -módok bosszantására született, egyébként többnyire ártatlannak látszó ideák, tettek, divatok gyűjtőneve volt. Talán nem véletlenül, nálam összefonódott a kispolgári jelzővel, amivel illették bizonyos rendszerekben azt az életmódot, ahol az ember „csak” magáról, a családjáról és a közvetlen környezetéről gondoskodott. Ítélkeztek így olyanok, akik valamilyen „felvilágosult” emberek által alkotott újszülött, délibábos ideákért lángoltak és maradi babonássággal illeték, majd üldözték azokat, akik pár ezer évet kiállott, emberfölötti eredetű tanokat tiszteltek és követtek.
Ma a polgárpukkasztó mozgalmak, üzenetek, cselekedetek már rég meghaladták eredeti szerepüket és már nem is az üzenet a lényeg, hanem maga a botránkoztatás, mert egyik nap ezzel pukkasztják a polgárokat, másik nap mással, mikor melyiknél látnak nagyobb hatást, botránkozást. Sajnos még a művészetekben is meghonosult az irányzat, szinte az alkotás szabadságának lényegének hirdetve magát, a mindent is szabad elvével.
Bizonyos avult, ezeréves üzenetek óva intenek az ítélkezéstől („Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek!” Mt. 7. 1.), melynek nem csupán égi, túlvilági következményei lehetnek, de a földön is, mert az ítélkező ember, erre nem lévén jogosultsága, a világ rendje ellen vét és ezáltal magának okozza a legnagyobb bajt.
A botránkozás az ítélkezésnek egy speciális, annyira ösztönös formája, hogy megélőiknek fel sem tűnik, hogy rokonságban van az ítélkezéssel, ha annak egyáltalán van valamilyen súlya a gondolkodásunkban, lelkiismeretünkben. Mivel ösztönös reakció, ezért természetesnek veszik és nem is gondolnak negatívat mást, mint azt, ami kiváltja. Mintha egyébként „természetes” ösztöneinkből csupa jó származna, ha elszabadítjuk őket.
A botránkoztatás, mely minket ítélkezésre sarkal, olykor támadhatatlannak látszik, hiszen egy természetes, megengedhető, elfogadható, sőt, jó dolgot tukmál ránk erőszakosan. Hogy lehet ártani egy akár semleges vagy éppen jó dologgal? Ha túlzásba visszük. Ha ezzel felborítjuk a harmóniát, valamit többre erőszakolunk, mint amennyi jó, elfogadható, eltűrhető belőle. Az életet adó vízbe is bele lehet fulladni, ha túladagoljuk. Káoszt, anarchiát, rendetlenséget nem csak rossz, átkos és bomlasztó üzenetek tudnak okozni, hanem akárminek is a túlméretezése!
Hasonlóképpen vélekedhetünk kísértéseink nagy részéről, amelyekről gyakran gondolják, hogy természetes igényeinkben gyökereznek és teljesen normálisnak veszik, ha engednek nekik. A szükségletek kielégítése és a kísértéseknek való engedés között talán ott lehet meghúzni a határt, hogy a vágyainkat milyen mértékig, milyen áron és eszközökkel vagyunk elszántak kielégíteni.
Szóval, ne csodálkozzunk, ha a többség még a kísértések összes válfajával és azok káros hatásaival sincsen tisztában, akkor majd pont a botránkozás szerepel azok között, amiket óvatosan kell megélnünk, ha egyáltalán engedünk neki.
Szintén egy régi üzenet a Jézus nevű, nehezen halványítható emlékű személytől, aki intette azokat, akik a kicsinyeket (értsd: Isten gyermekeit) botránkoztatják, mert azoknak nem lesz jó. („De aki megbotránkoztat csak egyet is ezek közül a kicsik közül, akik hisznek bennem, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakába, és a tenger fenekére vetnék.” Mt. 18. 6.).
Lehet mindenféle bűnre csábítani kicsinyeket és nagyokat és ezeknek első lépése mindig az a meggyőzés, hogy azok nem is bűnök, hanem a világ legtermészetesebb dolgai. Hát ezt a világ rendje és annak alkotója nem nagyon támogatja és aktív közreműködés nélkül is elnyerik méltó mélyrepülésüket.
Sajnálatos, hogy a botránkozásra milyen széles körben van igény világnézetektől függetlenül. Ennek alapja sajnos szintén valami mély testi vagy alacsony tudati szintről érkező (ösztön) késztetés, ami el tudja ragadni gyakorlóikat csakúgy, mint az iszákosság, a torkosság, a paráznaság és társaik. Nehéz felébreszteni az emberekben a belátást, hogy miként a másnaposság vagy a gyomorrontás, a botránkozás következménye is megterhelő. A test fölött sokkal értékesebb porcikánkban, lelkünkben fejt ki sokkal nagyobb rombolást és azon keresztül a testünk sem marad sértetlen.
2025. március
Be the First to Comment