Szálka

Gyakran bosszankodunk egymás hibáin, ezzel távol tartva magunktól a szeretetet. Észrevettük már, hogy, ami legjobban bánt mások viselkedésben, az esetleg ránk is jellemző lehet? Ha magunkon nem is vesszük ezt észre, figyeljük ezt meg másokon: milyen gyakran bírálják egymást embertársaink olyanért, amitől ők sem mentesek. Ha ezzel megvagyunk, akkor térjünk vissza magunkhoz, hiszen nekünk magunkkal van dolgunk. Nem véletlen a mondás, hogy míg más szemében a szálkát is, a magunkéban a gerendát sem vesszük észre (Máté és Lukács evangéliumában). Akkor gondoljuk át, hogy Jézus mély fájdalommal, de örök szeretettel, elfogadással és megbocsátásra készen szemléli bűneinket. Tette ezt akkor is, mikor megfeszítették. Ha valaki, hát ő átélte a kínok mellett ennek az értelmetlenségét, sötétségét. Mégis megbocsátóan imádkozott Atyjához, hogy nem tudják, mit cselekszenek. Képesek vagyunk erre, hogy ennél sokkal kisebb bűnökért, hibákért imádkozzunk valakiért vagy csak elnézőek legyünk?
Más oldalról szemlélve, mondják, aki bosszankodik, kesereg mások hibáin, az magát bünteti azok fogyatékossága miatt. Ezt az utat magam is jó sokáig tapostam. Pedig tanulhatnánk abból, hogyan élnek, viselkednek a „boldogok”. Az életnek mindig a napos oldalán járnak. Nem azért, mert nekik minden megadatik, minden sikerül, hanem azért, mert életük minden pillanatában azzal telnek be, ami van és mindig a szépet látják, a szép felé fordítják arcukat. Ezt még akkor is képesek gyakorolni, ha szenvedők között vagy nehézségekben vannak. Tehát ugyanez érvényes az emberi környezetre is. Ha mindenkiben a rosszat, gonoszságot, hibákat, bűnöket keressük, ami nem nehéz, mert mindenkiben lehet találni, akkor nem leszünk boldogok. Ha azonban a jó, nemes tulajdonságokat keressük, akkor szeretetben tudunk maradni. Néha, a világtól, emberektől elfordult felebarátainknál ez igen nehéz feladat. Ilyenkor vegyük észre szenvedésüket, kínjaikat, amelyek távol tartják tőlük a jót! Felismerhetjük, hogy a gőg miként teszi boldogtalanná és magányossá az embert. Ha azt gondoljuk, hogy különbek, tökéletesebbek vagyunk, többre vagyunk érdemesek másoknál, azt most már a fentiekből levezetve láthatjuk, hogy ez az út az élet sötétebbik oldala felé vezet.
Észrevettük már, hogy a másokat könnyen megítélő, kritikus emberek általában magányosak, barátjuk se nagyon van? Ez nem is okvetlenül attól van, mert az emberek nem szeretik, ha kritizálják őket, hanem, mert kevésbé képesek szeretni, meglátni a jót a másikban, ha idegen, ha ismerős. Nem kívülről épül a kerítés köréjük, hanem maguk építik. A másokkal való elégedetlenség, harag, gyűlölet mérgez, ha okkal, ha ok nélkül való. Az ember „hátországát”, családját is mérgezi, végső soron maga alól húzza ki a szőnyeget. Tapasztalom, látom ezeket a történeteket.
Aki a sötét dolgokat keresi akár az anyagi világban, akár az emberekben, akkor azt fogja látni. Aki a jót igyekszik megtalálni a nehézségek közepette, akkor az tölti ki az életét. Tudom, rengeteg borzalmas dolog van az életben, csoda, ha ma is felébredtünk. Sőt, állítólag még meg is halunk egyszer. Életünk arról szól, amit megélünk. Ha a sötét, negatív dolgokkal rakjuk tele perceinket, napjainkat, akkor olyan lesz. Ha a legnagyobb zűrben is a kis kapaszkodót, apró pozitívumot keressük és helyezzük figyelmünk középpontjába, akkor az lesz az életünk!
Vannak, akik csak a gyengeséget, hibát, bűnt találják meg fontosnak a másikban. Látom szenvedésüket. Még igazuk is lehet, ha valóban jól látják ezeket, de ezzel nincsenek előbbre. Mondják, akiket felületesen ismernek, azért olyan szimpatikusak, mert nem tudnak mindent róluk. Ezt megfordítva, lehet úgy is fogalmazni, hogy van egy rakás nem rokonszenves ember, akiket nem ismerünk eléggé annyira, hogy lássuk az értékeiket is! Ha valakiben nem találunk jót, az csak azért van, mert nem ismerjük eléggé. Időnként az a jó valóban elég mélyen van eltemetve, sok bűn és fogyatékosság alá. Vajon mi csalogathatja elő? A szeretet! Visszatekintve, ez egy további oka lehet, hogy a kritikus emberek magányosak. Nem szeretettel, hanem ítélettel látják a másikat, így ő sem fogja értékesebb felét mutatni. Ismerek embereket, akik igen mogorva és goromba ügyfelekkel jó kapcsolatot tudnak kiépíteni. Miért is? A szeretetre még a sündisznó is kigurulja magát!
Hogyan szabadulhatunk meg késztetéseinktől, hogy megítéljünk másokat? Amint ítélkezési kényszert érzünk, tartsunk önvizsgálatot, megleljük e magunkban ugyanazt a hibát?

2015. október