Nem szoktam megrendelésre írni, inkább saját élményeim és a világ fordulatai szoktak megörökítendő képet rajzolni elém. Szent Mihály adja időbeni aktualitását mégis ezen elmélkedésnek, mert a hónapjába lépünk és bizony, a világ is jobban teszi, ha most különösen kihegyezi rá a figyelmét. A szentek nem játszanak egyébként központi szerepet tudatos életemben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne egy sor közülük, akinek példáját rendre felidézem, hivatkozom, ajánlom, akikből épültem és olykor építek.
A szentek számomra nem is annyira csak a tisztaságban, bűntelenségben, igazságban szolgálói Istennek, hanem az általuk hordozott mintázat, amivel élték meg egyedülálló életüket, mégis mind azonos vezérelvekkel vezetettek. Miként a keringőbogarak, amelyek azt kapták, hogy körözve éljék le életüket, a szentek ilyen bevésett módon mutattak azonos mozgásmintát.
Általános jellemzőjük az igen szoros és szinte folyamatos kapcsolat Istennel, ami egy olyan rendezőelvet és küldetést biztosít, hogy bármilyen helyzetben képesek azokat a vezérelveket érvényesíteni, amit a szeretett Fiú, Jézus, emberi alakban, sorsban bemutatott nekünk. A számos szent igen változatos úton jutott az életszentségre, legkülönbözőbb helyzetekben, kihívásokban, roppant nagy vagy éppen kis dolgokban.
Abban is segítenek ezzel, hogy ne legyen előítéletünk arról, az életszentség útja biztos nem nekünk szól, mert éppen nem vagyunk olyan látványos helyzetben, mint többségük, mert nem kevés van köztük, akik annyira szürke életet éltek, hogy igazából távozásukkal ragyogott fel nyomuk a világban.
Szent Mihály megemlékezésében azért is haboztam kicsit, mert annyi értékes méltatás után, mit tudhatnék ehhez hozzátenni. Azt, amit máskor. A személyes és ezért talán egyedi érintettségemet. Számomra talán legfontosabb jellemzője, hogy védőangyalunk a gonosszal szemben. A buzdításban azt vélem érezni, hogy ma különösen nagy szükség lehet védelmére, amikor a gonosz látványosan tombol és tömegeket ragadott, ragad magával. Nem nagyon látom a változást. Mindenkor folyamatosan támadta a lelkek tömegeit, azok védettsége vagy védtelensége volt, ami meghatározta, milyen mértékben vált ez nyilvánvalóvá a világban. Azokban az időkben, mikor az emberek elfordították fejüket Istentől, bizony, ellenállás nélkül szedi áldozatait a gonosz a kétségbeesés, félelem, a gyűlölet, ítélkezés, botránkoztatás átható leheletével. Ki tud olyan kapaszkodót, ami megállít minket ezekkel szemben?
Általában a gonosszal nem nagyon foglalkozom, mert a legfőbb védelemnek azt tartom, ha pillanatra sem engedjük el tekintetünket Istenről és dolgairól. A gonosz ezt rosszul tűri, ezért gyakran igyekszik ebben megzavarni és középpontba kerülni.
Van ezért, amikor nem elég az ember tekintetének koncentrálása, ujjainak kapaszkodása, mert a gonosz védtelen állapotban vagy olyan erővel esik nekünk, hogy leválaszt minket Istenről, nem lévén elég erőnk a védekezésre. Nálam ilyenek a rossz álmok, amit előszeretettel használ, mert éberen nehezebben tereli el a figyelmemet. De bizony, az is előfordul, mikor a legnagyobb jót igyekszem tenni embernek és Istennek, mégis kapom a gyűlöletet, megvetést, megfélemlítést, zsarolást, hergelést, változatos formákban.
Ilyenkor érzi az ember, hogy ez a nagy hullám lesöpri a fedélzetről és csak a sötétség tátong, mint a félelem vagy éppen harag örvénye. Megtapasztaltam a hitről számos alkalommal, miért több, mint egy életmód tanácsadás, életszemlélet, amelyek jó forrásokból sokszor hasonló üzeneteket, tanácsokat adnak, csak erőforrást nem, amivel azokat követhetnénk. Ezért az Ég szereplőihez való fordulás nem csak tanácskérés, hanem erő és közbenjárás kérése is, hogy, ami belőlünk hiányzik, azt kapjuk meg. Nélküle csak tudjuk a jó irányt, de sokszor egy tapodtat sem tudunk mozdulni.
Valamikor, ifjúságomban jártam mindenféle önképzésre, tréningre, valamiért nagyon meg akartam tanulni élni. Egyik ilyen képzésen sok hasznos dolog mellett tanítottak arra, hogy az életben megoldandó problémáinkat, bajainkat, félelmeinket, de vágyaink tárgyát is képzeljük lelki szemeink elé, jelenítsük meg, tegyük láthatóvá a megoldással együtt, mert ezen a módon sokkal nagyobb és mélyebb tudatossággal tudjuk ezeket kezelni, a megoldásokat megtalálni.
Ilyen kétségbeejtő helyzetekben, amikor talán még az ima is nehéz, még a szavakat is szétzilálja a gonosz, pont elegendő nekem Szent Mihály pallosának megjelenítése. Legyen bár a legtaszítóbb lidércnyomás, de ez a pallos rögtön fénycsóvát húz a sötétben. Ez olyan, mintha a rózsafüzéréhez vagy feszületéhez nyúl az ember, de álmában az sincs feltétlenül kéznél.
Így beláttam, hogy minden szentek közül Szent Mihály pallosa a leggyakrabban megidézett égi segítségem, ezért alkalmasnak érezhetem magamat arra, hogy dicsérjem hálával és ajánljam megkísértő mindennapjainkba.
2026. szeptember
Be the First to Comment