Tiszta forrásból I.

A modern kor egyik vívmánya a tömegtájékoztatás, az információözön túlméretezettsége, mondhatni, túladagolása. Ha nem vigyázunk, olyan terhelést kaphatunk, ami már szinte mérgezést okoz. Különösen az internethasználat fejlődése gondoskodik erről a túlterheltségről. A törzsfejlődés során egy faj apránként nagyon sok mindenhez tud alkalmazkodni köszönhetően a genetikai állomány nagyszerűen konzervatív, de egyben változékonyságot is biztosító természete miatt. A modern élet számos olyan változást hozott környezetünkben, amihez való alkalmazkodás igen nagy kihívások elé állítja az emberi fajt. Érzékszerveink és agyunk feldolgozó területei alapjáraton is óriási adattömeggel birkóznak meg. Szellemi törzsfejlődésünkben olyan ugrásszerű változást jelent az információs korszak, ami látható kimerülési jelenségeket mutathat. Megfigyelték, hogy a túlzott ismeret beáramlás stresszt, magas vérnyomást és depressziót okozhat.
Másik kérdés az adatok minősége és hitelessége. A modern tömegtájékoztatásban az információs források nyomonkövethetősége, a szerzők ellenőrzése, a minőségi hírszolgáltatásban a hitelesség prioritása kialakította azt a hiedelmet, hogy az írott vagy képi sajtó híreinek súlya van. Persze, kiderült számomra, hogy a sajtó viszonylag egyszerűen manipulálható, de akár csak spontán módon is félrecsúszhat. Talán még a legnagyobb ellenőrzésen, széleskörű ellenőrzésen áteső tudományos publikációk – a valódi tudományos szaklapokra gondolok itt – is megtévedhetnek jóhiszeműen, a tévesen levont következtetésekből kifolyólag. Megjelent az internet, amit különösen a fiatalabb korosztályok már elsődleges tájékozódási forrásként használnak. Ide szabadon felhelyezhető minden anyag és csak a legdurvább, legembertelenebb oldalak tüntethetők el nagy nehezen. A látszólag ártalmatlan tartalmak, melyek rengeteg álhírt, rémhírt, félrevezetést hordoznak, háborítatlanul fejtik ki romboló hatásukat. Céljuk, hátterük rendkívül változatos, könyvet lehetne írni róla. Érdeklődési területem miatt leggyakrabban a „bulvártudományos” tartalmak bosszantanak, amelyek – hiteles, tudományos forrásokra vagy legalább korrekt gyakorlati tapasztalatokra való hivatkozás nélkül – megfellebbezhetetlen stílusban közölnek eszement dolgokat. Nagyon kevés hiteles anyag van az interneten, ami azért nagyon veszélyes jelenség, mert egyre inkább az itt található ismeretanyagra támaszkodunk. Ma már sajnos ahhoz is képzettség, tudás kell, hogy valamelyest szűrni tudjuk az információt. A bennünket érő információ mennyisége, hitelessége önmagában veszélyes lehet, hát még a tartalom jellege. Az ún. szórakoztató tartalmak igen nagy számban tartalmaznak lélek és személyiségromboló anyagokat. Tisztában kell lennünk azzal, hogy minden beáramló hír, álhír, jelenet, üzenet, hatással vannak a tudatunkra, tudatalattinkra. Arra fogékony vagy még ki nem fejlett személyiségekre ezek megbetegítő hatással is lehetnek. Rengeteg valóságos dráma hátterében találunk tudatzavarokat, de mindennapi életben, családi és gyermeksorsokban is tetten érhetők a következmények. Felelősek vagyunk lelki egészségünkért azzal, hogy szabályozzuk, hogy mikor és milyen céllal, milyen tartalmak felé nyitjuk meg a tudatunkat.
Érdemes elgondolkoznunk azon, hogy emberi kapcsolataink is háttérbe szorulnak, ha úgy érezzük, hogy a közösségi oldalak ezek fenntartására kiválóan alkalmasak. Nincsen az a gyors híráramlás, széleskörű hírmegosztás, ami helyettesíthetné a személyes kontaktust. Magam még a háttérzenét sem nagyon kedvelem, vagy zenét hallgatok, vagy csöndben végzem a dolgomat, arra koncentrálva.
Ebben a már veszélyesnek tekinthető tudatszennyező környezetben igen fontos az élő emberi kapcsolatokra hagyatkozás, első kézből, a valóságból származó információk és a „tiszta források” használata.

2015. június