Wagner úr

Egyik szakterületemen egy nagyszerű technológia fejlesztésével, szaktanácsadásával
foglalkozom kb. 10 éve. Az első 1-2 év után, miután tapasztalatokat szereztem vele, meg voltam győződve, hogy robbanásszerűen fog elterjedni a hazai agráriumban, környezetvédelemben. Telt, múlt az idő és csak nem következett ez be. A lehetséges ügyfelek, megismerkedve a technológiával, annak működésével, hinni kezdtek benne, azonban felébredt a bizalmatlanság, ha ez annyira fantasztikusan jó dolog, akkor miért nem használja még mindenki? Erre akkor nem tudtam pontosabb választ adni mint, ha nincsenek elsők, akkor nincsenek követőik.
Lassan körvonalazódott bennem, ha történetesen az életelixírt forgalmaznánk, abból is nehezen élnénk meg sokáig. Miért is? Száz leendő ügyfél, akinél kipróbálásra hagyunk anyagot, a következőképpen viselkedne. Nagy részük rendkívül elfoglalt, nem ér rá elolvasni a használati utasítást. Kisebb részük nem tud foglalkozni vele, mert éppen beteg van a családban. Néhányuknak eszébe jutott 1-2 alkalommal egy héten, hogy vegyen be belőle, de aztán elfeledkeztek róla. További hányaduk súlyos beteg, halálán van, így aztán végképp nem tud ilyen életelixírekkel foglalkozni. Százból talán egyetlen lesz, aki ezt mondja: Nézze, én roppant
hitetlenül álltam a dolog előtt, de adtam neki esélyt és vettem a fáradtságot és teszteltem, tesztelem 50 éve. Nem akarom elkiabálni, de működni látszik!
Ezek a tapasztalatok, gondolatok igen tanulságosak voltak számomra. Minap egy kollégám egy hasonló szituációról számolt be. Van egy kiváló ötlete, működnie kell, el kell fogadják az emberek. Nem lehet másként. De, hogy ez mennyire gyakori helyzet, arra itt egy másik példa: kisiskolás kérdezi a tanítónénit: Ha Isten olyan jóságos, miért nem jár mindenki templomba?
Szentek, nagy hatású tanítók százai hirdették évszázadokon át, aki Jézust követi, az az örök életre jut. Ahhoz képest elég kevesen hittek nekik, pedig hirdetőik elég nagy hatással voltak környezetükre, mert minden esetben megmutatkoztak átlag feletti tulajdonságaik. Vannak emberek, akik az ismerten és igazoltan hatásos gyógyszereket sem szedik be, pedig a rászorultságuk megvan, szenvednek betegségükben. Mert mégis van rengeteg fontosabb dolog az életükben. Még arról is el tudnak feledkezni, hogy megvédjék egészségüket vagy csökkentsék fájdalmaikat.
Persze, mint az életelixír, úgy az örök élet is annyira hihetetlen és nem része napjainknak, amitől irreális az utána vágyódás. Akár természetes is lehet ez, hiszen rengeteg vágyunk van, ami a pillanatnyi szükségleteink kielégítésére irányul. Viszonylag kevesen vágynak a szép halálra vagy akár csak szép kor megélésére. Ennek a vágya is csak akkor ébred fel, ha hirtelen megrendül az egészségünk. Másik oka, hogy talán, tudat alatt, sokunknak még az a röpke kis életünk is épp eléggé boldogtalan, nem tűnik vonzónak az örök élet gondolata ennek tükrében. Ez is érthető lehet, hiszen a földi életünkben is megjárhatjuk a poklot, amelyben ténylegesen
megváltás lehet sokaknak a halál.
Az örök élettel nehezen tudunk mit kezdeni, ami következhet az emberi természet egyéb sajátosságaiból is. Rejtő Jenő egyik örökké klasszikus könyvében a szakadt, csavargó Wagner úrnak valami alvilági üzletben ötvenezer dollárt emlegettek. Wagner úr teljesen kiborul, szinte sokkot kap, mert annyira elképzelhetetlen számára ennyi pénz. Kezelhetetlen számára ennyi rengeteg pénz gondolata. Könyörgőre fogja, mondjanak inkább ötven-száz dollárt, az is hatalmas pénz, de ilyenről már hallott. Csak azt a rengeteg pénzt ne említsék többet.

Így vagyunk az örök élettel is. Nem bírjuk átlátni, felfogni, ami inkább zavar, mint reményt keltene. Na jó, beszéljünk akkor csak Isten országáról, ami állítólag köztünk is eljöhet. Ez is nehezen elképzelhető, de már kicsit kezelhetőbb, akár még tanúit is ismerhetjük a történelemből. Hallhattunk olyan emberről, aki megtapasztalhatta Isten országát földi életében.
Az ember hihetetlenül vak és süket tud lenni. A tudatunk képes olyan válogatós lenni a bejövő ingerek között, amivel képes kizárni mindent az észlelésből, kivéve azt, amit valóban érzékelni akarunk. Azon túl, mintha nem is történne körülöttünk semmi. El sem tudjuk képzelni, milyen csodálatos vagy épp borzalmas dolgok mellett gyalogolunk el tökéletes érzéketlenséggel. Elég nagy gyakorlattal sajátítható el a tudatos jelenlét, amikor valóban érzékelünk és nem gondolataink rajzolják meg a külvilágot. Ha figyelmesen járunk, kelünk a világban, megtapasztalhatjuk Isten jelenlétét és az Ő keze nyomát. Érzékeinket nem csak letompítani,
leszűkíteni tudja a tudatunk, de érzékenyíteni is, szinte tetszőleges irányban. Zenészek a hangok világát érzékelik sokkal gazdagabbnak, mint az átlagember, a képzőművészek pedig a formákra és színekre érzékenyebbek. Minden esetben elhivatottság, nyitottság és az előítéletek lebontása segít abban, hogy minél részletesebb és hitelesebb képet tudjunk alkotni a világ minket érdeklő részéről. Leginkább, képesnek kell lenni előítéleteinknek parancsolni és hinni inkább a szemünknek, fülünknek. Aki Isten titkait fürkészi kitartóan és elhivatottan, annak egyre több
jelenik meg csodálatos világából. Miként az őserdei indián, aki képtelen eltévedni a legnagyobb dzsungelben, így aki Isten társaságában tölt egyre több időt, az is egyre kevésbé téved el az élet útvesztőiben. Isten világa ilyen szempontból pont olyan, mint az élet bármely területe. Ha nem szeretjük a matekot, nem lesz benne örömünk. Ha nem érdekelnek a rovarok, hát az sem lesz örömforrás. Sorolhatnám a végtelenségig. Az életnek minden területe szép és vonzó, ha állhatatosak vagyunk, beletesszük az energiát, a türelmet, hogy megszólaljon és zenéljen számunkra. Mint részben az egész, úgy ott van Isten mindenhol. Eljuthatunk hozzá a
zenén, verseken át, de a szenvedők megsegítésén keresztül is. Ehhez képest sokan kerülik az akadályokat, terheket és többnyire nem tudnak türelmesek lenni, nem engedik, hogy igazán megnyíljon számukra bármi és bárki. Aki viszont türelemmel, kitartóan és alázattal keres, kutat, az bárhol, bármiben keresgélhet, meg fogja Istent találni. …Keressetek és találtok… (Mt. 7,7; Lk. 11, 9).

2017. december