Sokunknak nehéz ez a kérdés, sőt, akár botránkoztató is, mert legtöbbször az igazságot tartjuk elsődlegesnek és sokszor úgy véljük, a szeretetnek utána van csak helye.
Az „igazságérzetünk” márpedig kifejezetten akadályoz minket a szeretetben. Botránkozunk, ítélkezünk, amely nem jó melegágya a szeretetnek. Pedig, az intelmek megfogalmazása kötelességünk, aminek alapja a szeretettel való féltése a másiknak és figyelmeztetése, ami még igazságban való tévedéseinkben is bocsánatos tud lenni, míg az ítélkezés tilos és a szeretethez nincsen köze, tévedéseink pedig súlyosan visszaütnek.
Ilyen erős a világi gondolkodásunk. Hiába a főparancsok, melyek között nem szerepel az igazság, „csak” ajánlásként, hogy keressük az igazságot, meg járjunk igazságban és hasonlók, de a tízparancsolat sem rendelkezik róla. Mégis sokszor központi vezérelv életünkben, különösen akkor, ha a mi vélt igazságunkról van szó, mert ez egyik leggyakaribb szenvedésforrásunk, ha ezt sérülni látjuk. A világiasság oly szilárdan uralkodik, hogy messze az igazság dominál a szeretet fölött, annyira, hogy ha a igazságunkat sérülni látjuk, képtelenek vagyunk a szeretetre. Ezért oly nehéz dió az ellenségeink szeretete, mint ajánlás. Régóta gyűjtögetem a kérdés mind átláthatóbb tisztázásához ezúttal is, mint mindig, az életből kikandikáló kézelfoghatóbb érveket, tapasztalatokat.
A tüdőrákos betegnek hiába mondjuk el az igazságot, hogy egy fél életen keresztül rossz úton járt, nem hallgatott az intelmekre, a maga igényeivel és félelmeivel volt elfoglalva és igazi szükségleteivel és a veszélyforrásokkal nem törődött. A szenvedő emberen nem segít az igazság. Bűneik, hibái felolvasása mellett levezetik, nyomorult helyzetét miként alakította a hibasorozat. Sőt, az sem vigasz, hogy innen kezdve megeheti azt, amit főzött és köszönje állapotát magának. Ez lehet teljesen hibátlan, minden porcikájában igaz helyzetelemzés és prognózis. Ettől a páciens nem lesz nyugodtabb, szenvedése sem csökken, inkább súlyosbodik, a reményről meg már ne is beszéljünk, mert a sok igazság egyetlen eleme nem utal arra, hogy valami jóra is lehet esélye. Az igazságosságból majdnem az derül ki, hogy megérdemli amit kapott, legfeljebb az lenne érdemtelen, ha a hibáitól mentesen jutna valaki ide.
A hideg, tárgyilagos, anyagi és tudományos okfejtés ellenében az akár szavak nélküli együttérzés többet lendít a szenvedőn, vigaszt, enyhülést nyújtva esetleg olyan reményt is keltve, ami a betegség várható lefolyása mellett is tartós kapaszkodó lehet a betegnek.
De nézzünk egy másik fájdalmas terepet, az emberi konfliktusokét. Az emberek vitáik, ütközéseik megoldását a törvénytől, az igazságszolgáltatástól várják, amire az nem alkalmas. A jogot, a törvényt képviseli, amit nem ritkán akár az igazsággal, igazságosággal szemben is lehet működtetni, érvényesíteni, de nem nagyon látok olyat, hogy az emberi kapcsolatok rendszerére gyógyító hatást tudna bemutatni. A világi törvényeink nem foglalkoznak a fő törvénnyel, a szeretet törvénnyel, talán azért is alakul ki bennünk az a kép, hogy az igazság nélkül nem is gondolhatunk szeretetre.
Amúgy ki állna meg Isten előtt bűntelenül? Mégis mindenki számíthat az Ő irgalmára, szeretetére. Isten az igazság egyedüli birtokosa, sőt az igazságosságot is tartjuk róla, mégsem azt kapjuk tőle, amit megérdemelnénk (bár sokan úgy gondolják, nem érdemei szerint bánik velük). Kész a megbocsátásra a megbánó léleknek, akit képes kiemelni a bűnök következtében beálló szenvedésekből, még ha jogosan szenvedi is bűneinek következményeit.
Az emberi konfliktusoknak csak Isten keretrendszerében van sokszor megoldási lehetősége. Az ellenségeink szeretete az az ajánlás, amely békét hozhat az egyénekben és kapcsolataikban. Az igazság győzelemre vitelével soha nem érhetjük el a békét, legfeljebb érdekeinket tudjuk érvényesíteni sokszor mások kárára, olykor aránytalan áron és bizonytalan tartóssággal.
A szeretet képes minden élethelyzetünket megszentelni, átvarázsolni. Mégpedig a világi szeretetünket meghaladó Jézus által tanított szeretet.
Világi emberként szeretjük, ami a hasznunkra, örömünkre szolgál, a többi közömbös vagy éppen elutasított. Jézus szeretetével nem csak a napsütést, de az esőt is tudjuk szeretni. Nem csak a kedvenc ételeinket, hanem amit éppen adott aznap az Isten, hogy ne haljunk éhen. Nem csak azt, aki jószándékkal áll hozzánk kedveskedve vagy éppen hasznunkra, de azokat is akik nehézséget, fájdalmat okoznak, kötekednek, támadnak és elutasítanak, mert tőlük tanulhatunk, fejlődhetünk és hálásak leszünk később ezekért a megpróbáltatásokért, amit jelentettek. A mindent áthangoló szeretet éleszti fel bennünk a hálaadást mindenért, a jóért és rosszért és visz el abba az állapotba, amiben megélhetjük Pál ígéretét: Istent szeretőknek minden a javára válik.
Ajánlott előadás:
Bevezetés a stratégiai gondolkodás világába 32.
Mi a fontosabb az igazság vagy a szeretet?
Igazság tanösvény
Be the First to Comment