Kötött imáink óriási kincsek, amelyek alapértékeket közvetítenek, amelyek megkerülhetetlenek életünkben, hitünkben. Tudjuk azonban, hogy a megszokott szövegek kerülhetnek olyan helyzetbe tudatunkban, hogy szinte nem is vesszük észre, hogy imádkozunk, gondolatainkban akár teljesen másutt vagyunk. Ez nem feltétlenül baj, hiba, de aki valóban tudatosan akar egy imát végigzarándokolni, hát az nem egyszerű dolog. Az imaírás abból a saját élményből származik, mikor egy hosszabb kötött ima közepette úgy kalandozik el az ember gondolata, ami méltó az imához és arra tesz egy szép virágcsokrot.
Idővel, összeszedve e díszeket, nagyon személyes, testre szabott imák formálódnak, amelyeket nem lehet úgy elmondani, hogy „nem vagyunk ott”. A kötött imákkal együtt ezek egy olyan élet alapprogramot nyújtanak, amelyek képes eltávolítani a napi hullámveréstől, amiben tényleg csak hánykolódunk kísértéseink és félelmeink közepette. Meggyőződésem, hogy aki nem rendelkezik ilyen horgonnyal, annak életét döntően a külvilág változatos irányító szándékai vagy csak a véletlenek vezérlik és teszik életét olyan kaotikussá, mint a világ, amit látunk.
Bűneinkkel, tökéletlenségeinkkel nem azért kell törődnünk, hogy cselekvőképtelen, önbizalom nélküli kiszolgáltatott szerencsétlenségek legyünk. Nem, az ebből fakadó alázatot gyakorolva válhatunk képessé csak arra, hogy befogadjuk az igazán erős, nemes szándékot, ami nem véletlenül adta életünket és nem céltalanságra ítélt, hanem végtelen szeretetéből olyan létet és feladatokat szánt nekünk, aminél különbet magának sem tart fenn!
Hálaadást sem érdemes kifelejteni napi programjainkból. Különösebb hitélet nélkül, csak készíthetünk egy leltárt, mi minden adatott meg az életünkben, miknek vagyunk birtokában, mennyi öröm áll rendelkezésünkre! Ez különösen sokat adhat azoknak, akik ráncos homlokkal, borúsan tekintenek a gondokkal fenyegető jövő vagy akár az új nap elé. Alkalmunk lehet elgondolkozni azon, hogy hol kezdődik az igazi gond. De ha komoly és súlyos dologról is van szó, akkor az fenyegeti-e az összes jót az életünkben, amivel csak rendelkezünk, fenyegetheti-e?
Vannak kik panaszkodva sorolják, hogy ez sincs, az sincs, amaz sincs. És vannak, akik megkérdezhetik, hogy most panaszkodsz vagy dicsekszel?
E leltározás, szerintem véd a félelmek, kísértések ellen is, mert elhelyez minket a való világban, hogy ugyan minek vagyok híján és ugyan, mi is fenyegethet engem?
Ha ezek után még jut eszünkbe valamilyen vágy, kívánság, hát az észrevehetően át fog lényegülni, felmerülhet, hogy nem is oly fontos, vagy nem is az az igazán fontos, mert ennél sokkal nagyobb dolgok is hiányoznak, amiért kellene inkább fohászkodnunk.
Lelkünk takarítása, alázatos befogadóvá tétele, a leltárkészítés után kéréseink megalapozottabbak, megindokoltabbak lehetnek, ami nem csak a meghallgatást, megértést segítik, de a kapott válaszok felismerését is megkönnyítik számunkra.
Érdemes imát írni!
2020 szeptember
Istenkapcsolat és szeretet tanösvény
Be the First to Comment